Sziasztok!Köszönöm szépen az 1. feliratkozót, tényleg sokat jelent nekem, és ennek hevében meghoztam nektek az első részt! Remélem, hogy elnyeri majd a tetszéseteket, szóval,jó olvasást!
"A beteljesületlen álomnál csak egy rosszabb van,
ha az álom beteljesül, de csak futólag"
.
- Bocsánat April, azt hittem, hogy még alszol, minden esetre a reggeli tálalva, úgyhogy végy magadra valami ruhát- szólított fel, majd kibotorkált a küszöb háta mögül. Én csak megértően mosolyogtam, s bólintottam. A gardróbom elé álltam, melynek tölgyfa kopott kilincsét megragadtam, s magam felé húztam, mely egy tompa hangot idézett. Szemeimet minden egyes polcon végig táncoltattam, mikor benyúltam az egyik ruhámért. Magamra öltöttem egy smaragd színű blézert, egy égszínkék blúzt melyen egy masni hajlott lefelé, avagy fölfelé, s egy fekete lenge ceruza szoknyát. Becsuktam a szekrényem ajtaját, s az egész alakos tükör elé álltam: hajamat kiengedtem, s úgy kifésültem, ahogyan csak lehetett. A sminkes asztalomra nyúltam egy vörös rúzsért, melyet ajkaimra kentem. A szempilláimra egy spirált vittem fel, melynek fekete színe tette az i-re a pontot. Igaz a külsőm sajátos szeszélyességeivel sosem voltam megelégedve, de próbálkozom a mindennapjaimba egy kis önbizalom kimutatást invitálni. Kibicegtem a szobám ajtajából, s kezemet végig húzva a csigalépcső peremén intettem anyukámnak a konyha előtti helyiségben. Az édes áfonya szósz illata, s a friss gófrié máris megcsapta orromat. Az ebédlő asztalon helyet foglaltam, s neki láttam az isteni reggelimnek. A gőzölgő teámból is hörpintettem egyet, melyben még a tea filter úszott.
- Anya, akkor én mennék is, köszönöm a reggelit! Délután jövök- kiáltottam hátra anyukámnak, mivel én már a cípőmet húztam fel lábaimra. Az előszoba akasztójáról, levettem egy matt fehér táskát s jobb oldalamra akasztottam. Anyukám a kezével intett, majd én elköszönvén, kiléptem a házból. Az otthonom előtt már ott állt az a bizonyos sárga színű guruló pokol zsák, melyben ördögök utaznak. Ez az én sajátos képletem az iskola buszról mely ablakából máris megpillantottam Őt, Logant. Érdekes volt, mivel a szája sarka lefelé konyult, szemeiben könnycseppek voltak elmosódva, s Tatiana sehol. Felléptem a busz lépcsőjére, majd pásztázni kezdtem a helyek közül, s Logan mellett senki se foglalt helyet. Síri csönd volt az egész levegőben, mit Josh, a legjobb barátom felszólalása zavart meg:
- Kyddshow, gyere, ülj mellém! –nézett a mellette álló üres székre, mire én egy nagyot nyeltem, mivel úgy gondoltam, hogy ma talán Logan testközelébe ülhetek, de nem akartam eltaszítani Westet, azaz Josh-t magamtól. Log gesztenyebarna szemeit rám meresztette, majd kinyitotta száját, mintha mondani akarna valamit, de gyorsan be is csukta, mivel West megfogta a csuklómat s maga mellé húzott, majd leültetett, s utána a fülembe súgott: „Jobb, ha ma nem mellé ülsz April.” Mondta nagy komolysággal mély reszelős hanggal.
- Mégis miért? Történt valami? – vontam kérdőre.
- Tatiana hercegnő dobta őt, hah, most biztos nagyot esett annak a nagyképűnek az önbecsülése.
Erre a szemeim nagyra kerekedtek, s csak bámultam a végtelenségbe. Mindenre gondoltam, hogy Logan miért szomorú, de erre nem. Erre sohasem mertem volna gondolni. Ítélet napig ülhettem volna abban az ülésben, tátott szájjal, hol meghallottam a hírt, de nem tehettem, mivel a busz hamar az iskolába repített minket.
*****************
Az iskolába érve a parkolóban máris meghallottam Tatiana fennhangon való kacagását, a méregdrága kocsija mellett, engem máris kiszúrt a tekintetével, azon 300 ember közül kik az iskolába járnak. West mellém szegődve nyújtott állandó védelmet a beszólásoktól, amiket legtöbbször ettől a nőszemélytől kapok, ki most felelős szerelmed érzelmi állapotáról. Most nem nekem kellett Tatianát megtalálnom, hanem most Ő talált meg engem.
- Most ugye biztos örülsz, hogy már Logannal nem járunk te kis szajha. Ő sose lesz a tiéd. Lúzer- tette jóvá a véleményét, mire Josh máris felkapta a fejét. Tudom, hogy a legjobb barátom visszaszólt volna, hisz erre valóak az igazi barátok, de nincs szükségem konfliktusra. Főleg nem tőle. Szép lassan elsompolyogtam Tatiana karmai közül, mely a végére már kocogássá vált. Annyira nem figyeltem a nagy rohanás közben, hogy Logannak neki megyek. A torkomban dobogott a szívem mikor megláttam az arccsontozatát ennek a fiúnak, kinek szívéből jó pár szilánk darab hiányzott. Néhány percig egymásra bámultunk, mikor az ajkaim közül kicsusszant a bocsánat ige szó.
- Úristen tényleg sajnálom! – mondtam a magam mondanivalóját, mikor Logan közbevágott.
- Nem kell sajnálnod. Nem haragszom.
- És… Ami Tatianaval történt… - mondogattam halkan.
- Miért kell mindenkinek állandóan erről beszélnie? Nem unalmas már? Foglalkozzon mindenki a saját érzelmi világával, legalább nektek az van! Miért annak a szívével foglalkoztok, ami össze van törve? – Kiabált össze-s vissza Logan teljesen kikelve magából. Sajnáltam, hogy ezt tette vele Tatiana.
